Te döntöttél úgy, hogy szingli leszel? I.
Mindennap egy új esély, hogy kezedbe vedd az irányítást. Írja ezt a mondatot rengeteg pozitív szemléletű oldal és mondják ezt azok akik meggyógyultak, kiléptek a múltjukból és sikeresen elkezdtek egy új életet. Mi a helyzet a társas kapcsolatainkkal? Ott is ilyen egyszerű lenne? Önerőből, elhatározásból? Csak kilépek az utcára és máris rátalálok a szerelemre mert én ma kezembe veszem az irányítást? Csak felkapom az új ruhát, vonzó sminket öltök és már mehet is a vadászat? Megkeresem a páromat és egyből boldogok leszünk?
Ironikus állítás. Valahol még naiv is lenne ezt feltételezni, ugye? Rengeteg cikket, blog bejegyzést találhatunk a társkeresés rejtelmeiről, érzelmi hátteréről, a bizonyos "szikráról", kémiáról. A téma napos oldaláról. Álljunk meg egy pillanatra és nézzünk a kulisszák mögé....
Egyre több a szingli. Képzeljétek el, hogy napjainkban már a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) is foglalkozik a témával. Nagy a baj. Oly sok oldalról lehet megvizsgálni ezt a témát is. Lelki szegénység, felhígult erkölcsök, karma vagy csak eltorzult normák? Szerintem valahol mind közre játszik.
Egy ideje már, hogy keresem a "FÉRFIT". Több kevesebb sikerrel. Randi randi után. Van ennek jó oldala is. Sokakkal ellentétben én tudom, hogy mit szeretnék. Egy szóban összetudom foglalni. TÁRS. Egy társat keresek a mindennapokhoz. Akivel beszélgetünk, szórakozunk, élvezzük az együtt töltött időt, számíthatunk egymásra és természetesen veszekszünk. Hiszen nincs fejlődés nézeteltérés nélkül. Ilyen egyszerű. Akkor mégis hol a probléma?
Ha egyre nő a szinglisség aránya akkor valamit nagyon elrontunk. Igen, nők és férfiak egyaránt.
Ahogy a nők egyre inkább a sarkukra állnak a férfiak azzal a lendülettel nőiesednek el. Ezzel semmi probléma nem lenne ha egy pillanat alatt megtudnánk változtatni millió évek berögződését. Láttatok már nőt, hogy fogja a kalapácsot és szöget üt a falba és láttatok férfit aki akár egy órát is tollászkodik a tükör előtt? Hát persze. A mai világban ezek teljesen hétköznapi jelenségek. A nő férfi szerepben a férfi pedig női szerepben tündököl. Így el lehet élni egymás mellett hosszú éveken át, hogy a nő univerzálisan tevékenykedik míg a férfi dolgozik. Majdan egy sör társaságában a Tv előtt sport csatornát néz késő estig vagy kondi teremben növeszti a proteinporos izmait. Ezzel a felállással csupán az a probléma, hogy nincs benne társkapcsolat. Viszont sokan már annak is örülnek, hogy nem egyedül hajtják álomra fejüket.
Akinek ez a fajta egyszerű vagy szakzsargonnal élve primitív helyzet nem kielégítő, szingli marad. Szerintem két oka van annak, hogy valaki egyedülálló. Az egyik, hogy úgy dönt egyedül marad. Azt hinnénk ilyen élethelyzetet senki nem szeretne magának. Az esetek többségében tényleg nem is akarja ezt a sorsot de mégis így alakítja. Öntudatlanul. Elég egy régi sérelem, csalódás vagy az apa alkalmatlansága, hiánya. Egy-kettőre kialakulnak a sztereotípiák. Minden férfi csaló, mind megcsal, előbb-utóbb úgy is elhagy.
Elköteleződési probléma. Elképesztően sikkes szó. Viszont mély jelentőséggel bír és sajnos nagyon is helytálló a mindennapjainkban. Legfőképpen e jelenséget okolom, hogy a szinglisség száma egyre csak nő. Természetesen ki nem hagynám a bejegyzésből a spirituális vonalat. Viszont ha most ezt is elkezdeném taglalni egy könyv is íródna. Megígérem a közeljövőben olvashattok erről is.
Most vissza a elköteleződés témaköréhez.
Az elköteleződés lényege, hogy érezzük a társunk a legfontosabb. Egységet alkotunk. Úgy gondolom ez egy olyan állapot ahol a két fél érzelmi intelligenciája elég érett arra, hogy előtérbe emelje a "mi" fogalmát. Ha ez a folyamat az egyik félben nem alakul ki vagy csak részleges akkor jön a "se veled se nélküled" kapcsolat.
Mesélek valamit.
Évekkel ezelőtt volt egy hosszú kapcsolatom. Majdnem 5 évig tartott. Hullámvasút volt a javából. Aztán kezdtem többre vágyni annál, hogy heti 3-4 alkalommal találkozzunk, többet szerettem volna kapni. Érzelmi és materiális síkon is. Randikat, együtt töltött karácsonyokat, szülinapokat, szenvedélyes estéket, szerelmes öleléseket és leginkább egy jövőképet amiben "mi" szereplünk. Párat még hellyel-közzel sikerült is produkálnia I-nek. Nevezzük I-nek a történetben. Viszont I fogalomtárából hiányzott a "mi" kifejezés. Volt ő és én. Én elmentem a családi rendezvényre I nélkül, I pedig elment bulizni nélkülem. Figyelmen kívül hagyta, hogy én is elmennék, én is ott lennék. Én ugyan megkértem őt, hogy jöjjön velem de valahogyan mindig pont akkor megbetegedett, tanulnia kellett vagy épp történt valami. Eszébe sem jutott, hogy a párkapcsolatban élők csinálnak közös programokat.
Veszélyes az ilyen kapcsolat. Évek teltek el az életemből úgy, hogy harcoltam egy veszett ügyért. Az érzelmi biztonságot szerette és élvezte is. Észre sem vettem, hogy lett egy velem egykorú gyermekem. Elképesztő ugye? Éjszaka átöleled, elé teszed a vacsorát, megsimogatod ha ügyes volt, dicsérő szavak, melegség. Egy anya pont ilyen erényekkel rendelkezik. Csakhogy ez egy párkapcsolat lett volna. A lényeg egy volt, I járjon jól. Éjszaka legyen átölelve, legyen étel ha megéhezik, dicsérje meg valaki. Cserébe viszont semmi. Csak üres szavak éveken keresztül. Nagy fokú egoizmus és természetesen elköteleződési probléma.
Gondolom nem meglepő, hogy nem lett Happy End a történet befejezése.
Először csak azt veszed észre amit a fentiekben is írtam. Minden esetben jön egy sztereotípia. Tipikus szépfiú, tipikus kocka, tipikus ilyen, tipikus olyan. Mindig valami. Erre mondják, hogy neked aztán senki nem felel meg. Öntudatlanul a szinglisséget választod, miközben vágysz a szerelemre, a nagybetűs férfira. A sérelmeid nem engedik, hogy megbízz egy újban. Ez a történet is csak egy példa volt arra, hogy egy félresiklott kapcsolat milyen szinten kihathat a további életünkre.
Segítség kéréssel, beszélgetéssel megoldható a bizalomhiány témaköre is. Ezek után már csak egyet kérdezhetek: Te döntöttél úgy, hogy szingli leszel?