Rólam

Kedves Olvasó, üdvözöllek a Mesélj még... oldalán. Ami érted is íródott, íródik, hogy érdekesebbé, szebbé és gördülékenyebbé tegye a napod, heted, hónapod és legfőképp az életed.

Ki is vagyok valójában....

Edit vagyok, Szülésznő, Perinatális Szaktanácsadó és Festő. Szeretem az összes hivatásomat. Hiszen azok, nem csak szakmák. Szenvedéllyel, imádattal gondolok rájuk. Hogyan máshogy lehetne odaadóan dolgozni?  Leírhatatlan érzés amikor a kezeim közé megszületik egy angyal. Az újszülöttek bizony angyalok, tiszták, kedvesek, gyönyörűek, csodák.  Valahol a festészetre is pont ezeket a szavakat használnám. Megfogan egy látomás a fejemben majdan testet ölt vászonképen a gondolatom. Az alkotás gyönyöre pont úgy leírhatatlan és csodálatos mint amikor szülést vezetek.

Az embert sok dolog foglalkoztatja. Csak néhány témakör amit említenék, a siker és a bukás, a szeretet és a gyűlölet, a születés és a halál. Ember vagyok. Ahogyan a születés és az alkotás érdekel, pont annyira foglalkoztat a halál fogalma is. Hátborzongatónak találhatod, hogy olyan kérdéskört szeretnék elemezgetni amiről az emberek nem szeretnek beszélni. Félnek, tartanak tőle. Valahol még tabu is.

Mesélek valamit....

Így vált küldetéssé...

Rég történt. Pontosan 13 éves voltam és elvesztettem egy bástyát az életemből. Az édesapámat. Akit erősnek, hősnek és halhatatlannak hittem, meghalt. Már 11 éve történt de olyan tisztán él bennem a pillanat, hogy egy hang, egy illat, egy szó vagy mozdulat elég, hogy újra átéljem. Előttem feküdt, mosoly és megnyugvás volt az arcán. Győzött vagy vesztett a háborúban? Jó kérdés, még beszélünk erről. Olyan mérhetetlen csend volt körülöttem, hogy hallottam ahogy a másodpercmutató kattog, ahogyan az orvos tolla érinti a papírt és szinte beleégeti a papírba L.I. elhunyt. 

A küzdelem kőkemény volt. Édesapám a daganattal és a daccal, a család a mérhetetlen fájdalommal és segíteni akarással harcolt 5 teljes éven át. A gyermeki hitnél nem tud senki erősebbet, tisztábbat mutatni. Az élet akkor ott bebizonyította nekem, hogy akár milyen erősek vagyunk mi magunk vagy a hitünk, néha olyan pofont ad, hogy onnantól kezdve minden más lesz, minden széthull.  

Az évek múltak én kamasz lettem, hölgy majdan nő. Mindig volt valami, egy új fiú, egy szakítás, új barát, új kiállítás, új verseny. A hiány sosem enyhült de valahogy hozzászoktam. Nincs apa de van egy anya. A világ legerősebb asszonya és legjobb anyja. Amilyen egyszer én is szeretnék lenni. 2015 volt és egyik pillanatról a másikra a már utolsó és egyetlen bástyám felpattant az agyról és megmagyarázhatatlanul a barackvirág színű falon akart átkelni. Hajthatatlanul ő menni akart. Az egyik pillanatban még az adrenalintól felhevülve hívtam a testvéremet és a mentőt a másikban már zokogva mentem a kórház felé. Majdan ez a válasz fogadott: - Rohammentő szállítja az édesanyját Pestre. Az életéért küzd. Belsővérzése van.

Egy héttel később már saját lábán tért haza. Látod Editke, mindent túlélek. Mondta. Majdan pár hét múlva jött a műtét következtében történő vizsgálat eredménye. Carcinoma Pancreatis hétköznapi nevén hasnyálmirigyrák. 

2015 decemberében újra átéltem amit 11 évvel azelőtt. Több mint fél év küzdelem és fájdalom után aki a legfontosabb volt, akit szerettem és akiben bíztam angyal lett. Én pedig megmásíthatatlanul felnőtt és árva.

Ahogyan édesapám betegségénél úgy édesanyámnál is kaptunk segítséget. Egy jótét lelket, egy házi ápolót. Idejét nem sajnálva jött és segített mindennap, infúzióval, gyógyszerrel, tanáccsal, kedvességgel. Pont ilyenné szerettem volna mindig is válni. Az ő példáján keresztül vált nyilvánvalóvá számomra, hogy ez a küldetésem. Segíteni. Figyelmet és szeretetet adni, kismamáknak, anyáknak, gyerekeknek, betegeknek, haldoklóknak és gyászolóknak. Biztonságot nyújtani szülésnél és lelki támasz lenni a megfelelő pillanatban.

Pár éve már, hogy érlelgetem magamban a blog írás gondolatát és most eljött a pillanat, hogy belevágjak a kalandba. Megosszam veletek az érzéseimet, tapasztalataimat és véleményemet a világban zajló történésekről. Köszönöm szépen, hogy itt vagy, hogy olvasol és te is mesélsz még...